Mit csinálsz, ha elhívnak egy buliba, és gyakorlatilag senkit se ismersz? Elmész, mert remek lehetőségnek tűnik ahhoz, hogy megismerj új embereket?

Avagy.

Látod magad, ahogy mindenki rád néz. Összesúgnak mögötted. Rólad beszélnek. Nyilván. Tuti észrevették, hogy a csizmád alatt lyukas a zoknid. Mint a vadállatok, érzik, hogy félsz. Tudják ők is, hogy nem illesz közéjük. Kinéznek. Nyilván joggal.

Ezért inkább lemondod a mehívást, rosszullétre hivatkozva?

Akkor ez a blog neked szól. Mert nem vagy egyedül a félelmeddel.

Ez persze nem jelenti azt, hogy bárki is foglalozna veled meg a félelmeiddel a buliban. És ez nem azért van, mert tényleg nem vagy érdekes. Sokkal inkább azért, mert nagyon lefoglal mindenkit az, hogy azt fejtegessék, hogy a többiek mit gondolnak róluk.

Ebben a blogban a mindennapi félelmeimet osztom meg.

Hátha nem lesznek olyan félelmetesek. Se nekem, se neked.